Vadász János: B É K É T!

Az orosz-ukrán háború egyre nyilvánvalóbban eszkalálódó történései a harmadik világháború kirobbanásával fenyegetnek. Olyannal, melyben nem lesznek egyéni kimenekülési utak, sem a szegényeknek, sem a gazdagoknak, mert nem élheti túl az emberiség, és maga a Föld sem.

Látható, hogy Oroszország mindenre képes az ukrajnai, nagy többségben oroszok lakta területek megszerzéséért, s az is, hogy Ukrajna (mögötte az USA, Anglia és az EU, valamint a NATO csaknem korlátlan mértékű hadiipari, technikai, anyagi támogatásával) szintén elszánt állami, kormányzati érdekei védelmére. Tudható azonban az is, hogy a harcokban résztvevő felek – így az USA és a Nyugat is – eddig jobbára a korábbi évtizedek haditechnikáját vetették be a küzdelmekbe, azt amortizálták. Jelentős számú emberáldozaton, természeti és épített környezeti romboláson, ipari és agráriumi termelés-csökkenésen túl – átütő eredmény nélkül.  

A mindig embertelen háborúk jól ismerhető logikája szerint, ha a pusztítást meg nem állítja a politikai, gazdasági, hatalmi érdekeken túlmutató értelem, humánum, az élet és a Föld védelmének elsődlegessége, mi mind csak vesztesek lehetünk. „A győzelemért” ugyanis jön majd a háborúban a modern haditechnika, és akár lokálisan, akár globálisan az atom is. S akkor mindennek vége lesz.

Igazságos háború nincs. Józan ésszel senki nem gondolhatja komolyan, hogy Oroszországot – Napóleon és Hitler után – most majd le tudja győzni, az ukránok vére árán, az USA és a Nyugat. S azt sem, hogy a mesterségesen létrehozott, többnemzetiségű Ukrajnát, az ukrán nacionalista, a minden más nemzetiséget jogfosztással, s nem ritkán tűzzel-vassal is irtó kormányt ki lehet menteni az orosz agresszióból. Semmi nem maradhat tehát többé úgy, ahogy eddig volt.

Emlékszünk ugyan az ENSZ látványos kudarcára a balkáni háborúk idején, s annak „eredményeként” Jugoszlávia – nagyrészt az USA által diktált – több, kis államra való feldarabolására. Igen, az ENSZ erről a II. világháború kirobbanását megakadályozni képtelen Népszövetséget juttatta eszünkbe a XXI. század elején. Mégis azt kell mondanom: az orosz-ukrán háborút lezáró, valódi béketárgyalásra, és a béke kikényszerítésére nincs más globális szervezet, csak az ENSZ.

Az ENSZ-nek kell kezdeményeznie egy új forgatókönyv szerinti béketárgyalást, s az eredményig, a békekötésig végig-vinni a folyamatot. Mivel a valóságban jól, laikus ésszel is érthető dologról van szó, nem kell azt hinnünk, hogy a tartós békéhez vezető lépések általunk, hétköznapi emberek számára átláthatatlanok. Több forgatókönyvet is meg lehet írni, s felelősséggel javasolni az ENSZ-nek. Példaként egyet – nem a kizárólagosság hamis tudatával – leírok magam is, íme:

Első lépésként az ENSZ Biztonsági Tanácsa szólítsa fel a harcoló feleket az azonnali és teljes tűzszünetre úgy, hogy egyidejűleg – a tényleges fegyverszünet érvényesítése érdekében – leállíttatja az Ukrajnába irányuló amerikai és európai fegyverek és egyéb technikák, gazdasági segélyek szállításait, illetve az EU szankcióit Oroszország ellen. Ez előfeltétele a béketárgyalások megkezdésének.

A tárgyalás előfeltételeihez tartozna továbbá, hogy az ENSZ felszólítsa a NATO-t: álljon el bővítési terveitől, azaz, szavatolja, hogy sem Svédország, Finnország, Ukrajna, sem más, Oroszországgal határos állam felvétele sem a közeli, sem a távoli jövőben nem történik meg.

A harmadik tárgyalási előfeltételként az ENSZ-nek fel kell kérnie az EU-t, hogy további bővítésre csak akkor kerítsen sort, ha a felvételt kérő államnak sem a közjogi, szabadságjogi, emberjogi, nemzetiségjogi, szociális- és munkajogi, sem pedig a korrupció-ellenes politikája, tevékenysége – alkotmányban, kétharmados törvényekben garantált módon – nem képezheti jogos kritika tárgyát.

Ezek után haladéktalanul meg kellene kezdeni az orosz-ukrán béketárgyalásokat, az ENSZ főtitkárának vezetésével. Úgy, hogy azokon kizárólag a harcoló felek legmagasabb szintű, tárgyalásra és megállapodásra, annak betartására, betartatására képes vezetői vehessenek részt. Ez azt jelenti, hogy ott sem az USA, sem az EU, sem más államok képviselete nem lehetne jelen.

A béketárgyalások célja egy olyan új, független állam létrehozása kellene legyen, amely az orosz többségű félkört, azaz, Harkov, Izjum, Szeverodonyeck, Luhanszk, Donyec, Mariupol, Herszon területeit foglalja magába. A Krím félsziget Oroszország része maradna. Ennek az új, EBESZ által ellenőrzött, valódi népszavazások közakaratával létrejövő köztársaságnak a függetlensége azt kellene jelentse, hogy nem lehetne tagja a FÁK államközösségének, de köteles lenne együttműködni az oda tartozó államokkal, kiemelten Oroszországgal. Az új állam nem lehetne tagja a NATO-nak, és más katonai szövetségnek sem. Az állam létrejötte és elismerése után az új köztársaság ENSZ tag lenne, s – a demokratikus rend alkotmányos, törvényi feltételeinek megteremtése után – felvételét kérhetné az EU-ba is. Így egy politikailag, gazdaságilag, társadalmilag egyaránt működőképes új állam, új köztársaság – és béke jöhetne létre újra Európában.

Azt gondolom, hogy e klasszikus értelemben vett laikus javaslat legalább végig-gondolást érdemel, mind az olvasók, mind az illetékesek részéről, mert egy reális megoldást jelenhet a háború befejezésére és a tartós béke megteremtésére.

A szerző társadalomkutató     

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük