A rendszerváltozás társadalmi, gazdasági és politikai értelemben egyaránt bukott rendszerének a kezdetektől fogva súlyos hibája volt, hogy amiközben (mit se tudva Weöres Sándor verséről) „államreform kéne régen” – harsogta, addig annak tartópillérét, a közszolgálatot, s benne a köz szolgálatáért dolgozó embert alázta, egzisztenciálisan ellehetetlenítette, legjobbjait pedig el is üldözte a pályákról. A „rendszerváltók” pártpolitikáinak félműveltsége máig nem tudja a különbséget a bürokrata (a szakértő) és az apparatcsik között. Nem tudja megkülönböztetni a szakmai alapú közszolgálatot az apparátusok saját, féktelen hatalmi törekvéseitől. Nem érti az ’50-es évek „bürokrácia” (szakértelem) elleni harcát, ezért azt ma is folytatva küzd a közszolgálat ésszerű, társadalmat-gazdaságot…