Budapest, 2000 januárjában Egyre rezignáltabban figyelem az ezredfordulós nyüzsgést. Már szóvá sem teszem, hogy tulajdonképpen még csak az évszázad, a mi jó, öreg huszadik századunk végnapjait éljük és így bármi megtörténhet. Pesszimistább pillanataimban azt mondom, bármi rossz, de ha derűsen ébredek, akkor reménykedem. Volt már itt elég gaztett, butaság, tán lesz esélyünk egy szép befejezésre. Töpreng az ember és figyel, szilárd pontokat keresve. Legutóbb Pierre Bourdieu és Günter Grass párbeszéde erősítette a lelkemet, amit a Népszabadság 2000. január 8-i számában volt módomban elolvasni. Mondhatom Helmut Schmidt kancellár úr düsseldorfi előadásait is, amelyeket a globalizáció jelenségéről tartott lelkes ifjú- és polgári…
