Köszönöm azt a megtiszteltetést, hogy ebben a körben is Kopátsy Sándorra emlékezhetek. Ami valószínűleg annak szól, hogy az 1980-as években, 4 esztendőn keresztül, Csillik Péterrel együtt, a szobatársa lehettem a PM Pénzügykutatási Intézetben. Így általában hetente két alkalommal, 2-3 órás kiselőadások, beszélgetések és viták keretében ismerhettem meg a gondolatai formálódását. A többi alkalmat nem számolva, s a kéziratai vitatását is figyelmen kívül hagyva, így is legalább 6-800 óra „kopácsizmus” alapján, s mindössze két szempontból, próbálom meg értékelni Sándor életművét. Kopátsy jelentősége a magyar szellemi életben Kopátsy Sándor az 55. életévétől kezdve, a magyar szellem élet ritka és 35 évig előtérben…
-
-
A Széphalmi Diétára készülve Antalóczy Attilával nem egyeztettünk előre arról, hogy miként, milyen szempontok szerint fogjunk hozzá a mondandónkhoz. Ez látszik is majd azon, hogy Kollarik István és Asztalos László előadásához, megemlékezéséhez képest én egy kicsit más megközelítést, módszert választottam ahhoz, hogy megidézzem Kopátsy Sándor szellemiségét. Úgy gondoltam, hogy szemezgetek néhány gondolatából, ideidézve őt, s mintha most hallanánk ezeket a Diétán először, hozzáfűznék ezekhez néhány megjegyzést, ami a szemelvények alapján eszembe jutott, s mindenkit erre bíztatok. Lássuk az első idézetet: „A rendszerváltás óta csalódott vagyok. A hatalom, pártállástól függetlenül, latin-amerikai útra kényszerítette az országot. Ennél nagyobb és tragikusabb útvesztésünk ezer-száz…
-
A tanulmány a XXII. Széphalmi Diétán elhangzott előadás szerkesztett változata Lenkovics Barna meggyőző, tudományos igényű értékelése mellé nem lenne méltó kiegészítő megjegyzéseket fűzni, vagy még rosszabb esetben ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen színvonalas értékelése legfeljebb ennyit engedne meg, mert mondanivalójával fenntartás nélkül egyetértek. Én más, vállaltan szubjektív módját választom az emlékezésnek, akár még anekdotázásra is vetemedek. Ha közben itt-ott mégis csak valamiféle értékítélet szerű látszat keletkezne, az bizonyosan csak a véletlen műve lehet. 1967-ben friss diplomásként kerültem a Pénzügyminisztériumba. Ami már önmagában egy külön történet lehetne, mert az akkori szabályok szerint tilos volt az egyetem elvégzése után közvetlenül minisztériumi állásba kerülni. A…


