„Kétféle politika van…Az egyik, amelyik kilesi, mi jó készül a nemzetben, s annak lesz kertésze,a másik meg, aki a maga káprázatai után megy és visz mást is a vesztébe.”(Németh László: Apáczai) [1] – A keresztény gyülekezet nyilvános megkövetésének aktusát nevezik így. Még a nagy Galilei is át kellett, hogy essen ennek, a ma elszámoltatásnak is nevezett szertartáson. Az eretnek tudósról írott drámájában Brecht is, meg Németh László is fontosnak tartja azonban hangsúlyozni, hogy már akkor is túl lehetett élni ezt az aktust, viszonylag könnyen. Feltéve persze, hogy ésszel él az ember. – Kiáll az Úr asztala, a kongresszus, vagy, ha éppen az…
-
-
– egy színháztörténész jegyzeteiből – „A küszöbön álló események váratlanul érnek majd bennünket,mint az alvó Csipkerózsikát. És meglátja, hogy Szidorov kupec,vagy valamelyik középiskolai tanfelügyelő Jelecből,aki többet ért meg az időkből nálunk, s főleg többet tesz nálunk, félre lök, és kiszorít majd bennünket.” [2](A. P. Csehov) – „Nem baj (…),ilyenkor is színházat kell csinálni!”[3] (Spiró György: Az Ikszek) Kissé mondénnak hangzanak talán az ilyen bölcselkedések most, ilyen időkben. De hát, nem én találtam ki őket, még csak nem is kedves könyvem, Az Ikszek szerzője. Az „idők” meg, talán már örökre tartanak nálunk. Spiró György első nagyregényének főszereplője, a „lengyel Moliere”, az öreg és…
