1. A társadalmi tulajdont és a tervgazdaságot favorizáló, kollektivista dogmákra épülő, szovjet típusú magyar szocializmusunk 1989-re fenntarthatatlannak bizonyult és összeomlott. Alig 20 év elteltével pedig a neoliberális piacgazdaság individualista dogmáira épülő amerikai típusú kapitalizmus is fenntarthatatlannak bizonyult és összeomlóban van. Félő, hogy maga alá temeti a világot, benne Magyarországot is. Pedig tudhattuk volna, amire Szelényi Iván már 1990-ben figyelmeztetett: „Nem kell csöppet sem szeretnem a tőkés típusú kizsákmányolást ahhoz, hogy a szocialista kizsákmányolás rendszerét bírálhassam.”[1] Szűkebben, a rendszerváltó magyar politikai elitnek tudnia kellett volna, hogy ha a szocializmus egy történelmi-társadalmi kísérlet volt, és az elbukott, nem elég egyszerűen azt mondani:…
-
-
Amikor ezen sorok lejegyzésre kerülnek, épp két nappal a magyarországi EP választás előtt, azon lamentálnak az elemzők, hogy a Fidesz várható tarolása mellett a 9-12%-os sávban melyik erő érheti el az ezüstérmet. Jellegzetes tünete ennek a korszaknak, hogy a különféle intézetek komoly esélyt adnak arra, hogy a Gyurcsány Ferenc felesége vezette Demokratikus Koalíció fusson be erre a helyezés szempontjából jó, támogatottság szempontjából viszont siralmas pozícióba. Ilyenkor előkerülnek persze az elrontott rendszerváltással kapcsolatos gondolatok is. Pár hónappal ezelőtt látott napvilágot egy esszé a Mandiner publicistájától, aki amúgy büszkén vállalja szülei ősfideszes voltát. Trombitás Kristóf Pozsgay Imre szerepén keresztül mutatja be a…
