2026. július 31. és augusztus 2. között került sor a XXVII. Széphalmi Diétára. Az elsőt, a Kazinczy Ferenc szellemét idéző településen, Széphalmon 2000. augusztus 6-12. között rendezték azzal a céllal, „hogy a jelenlévők kötetlen és baráti formában, előítéletek nélkül vitassanak meg olyan alapvető kérdéseket, amelyek közéleti cselekvéseinket és jövőnket is alapvetően meghatározzák.” Szegvári Péter 2026. augusztus 1-én tartotta meg Lesz-e végre „közös ihlet”? című előadását a Széphalmi Diétán.
Czine Ágnes kollégámat és barátomat köszöntő írásom kitekintés a jogból és a jogtudományból más embertudományok területére, új összefüggésekre, arra, hogyan lehet gondolkodni ugyanarról, másként. Például az emberi jogok rendszeréről, úgy mint az ember és az egész emberiség javát szolgáló új eszmerendszerről, vagy úgy, mint az egyes ember és a társadalom szabadságát veszélyeztető új ateista vallás dogmákba merevedett eszméiről és gyakorlatáról. Globalizálódó világunkban ugyanis globalizálódnak és ezáltal globális egyeduralomra törhetnek a gondolatok, a hagyományos, vagy akár a vadonatúj, még ki nem próbált tudományterületek is. Szándékom nem egy új elméletképzés, csupán az elmélkedés. Leginkább a humánetológusok gondolkodtattak el, különösen Konrad Lorenz, aki…
A 60 éves Varga Attilát, jogtanár és alkotmánybíró kollégámat köszöntő írásom címét Bibó István[1] ihlette, akiben az európai társadalomfejlődés értelmét keresve és Európa történelmét áttekintve felmerült az a gondolat, hogy „a forradalmi reformok nyomán megjelenő új meg új uralmi rátelepedések a történelem szükségszerű fejleményei, s ezek ellen hiábavaló mindennemű hadakozás.” A fogalmat olvasva csupa negatív dolog jutott eszembe: elnyomás, kizsákmányolás, kihasználás, kiuzsorázás, kényszerítés, leigázás, gyarmatosítás stb. Mindezekkel tele volt és tele van a világ, érdemes tehát ezen a jelenségen elgondolkodni. Uralmi rátelepedés megvalósulhat két ember egymás közti viszonyában, a házasságban és a családban is, a munka világában, az erőfölényes gazdasági…
1. A társadalmi tulajdont és a tervgazdaságot favorizáló, kollektivista dogmákra épülő, szovjet típusú magyar szocializmusunk 1989-re fenntarthatatlannak bizonyult és összeomlott. Alig 20 év elteltével pedig a neoliberális piacgazdaság individualista dogmáira épülő amerikai típusú kapitalizmus is fenntarthatatlannak bizonyult és összeomlóban van. Félő, hogy maga alá temeti a világot, benne Magyarországot is. Pedig tudhattuk volna, amire Szelényi Iván már 1990-ben figyelmeztetett: „Nem kell csöppet sem szeretnem a tőkés típusú kizsákmányolást ahhoz, hogy a szocialista kizsákmányolás rendszerét bírálhassam.”[1] Szűkebben, a rendszerváltó magyar politikai elitnek tudnia kellett volna, hogy ha a szocializmus egy történelmi-társadalmi kísérlet volt, és az elbukott, nem elég egyszerűen azt mondani:…
