A rendszerváltozás társadalmi, gazdasági és politikai értelemben egyaránt bukott rendszerének a kezdetektől fogva súlyos hibája volt, hogy amiközben (mit se tudva Weöres Sándor verséről) „államreform kéne régen” – harsogta, addig annak tartópillérét, a közszolgálatot, s benne a köz szolgálatáért dolgozó embert alázta, egzisztenciálisan ellehetetlenítette, legjobbjait pedig el is üldözte a pályákról. A „rendszerváltók” pártpolitikáinak félműveltsége máig nem tudja a különbséget a bürokrata (a szakértő) és az apparatcsik között. Nem tudja megkülönböztetni a szakmai alapú közszolgálatot az apparátusok saját, féktelen hatalmi törekvéseitől. Nem érti az ’50-es évek „bürokrácia” (szakértelem) elleni harcát, ezért azt ma is folytatva küzd a közszolgálat ésszerű, társadalmat-gazdaságot…
-
-
Két évtizede, hogy tagjai vagyunk az Európai Uniónak, így indokolt számvetést készíteni, hogy mit adott nekünk a közösséghez csatlakozásunk, illetve mit adtunk mi a közösségnek. Általános megállapításunk az lehet, hogy a közösségi támogatások következtében korábbi önmagunkhoz képest jelentősen előre léptünk (az egy főre jutó bruttó hozzáadott érték teljesítményünk a 2004. évi 63-64 százalékos beállási szintről napjainkra 76-77 százalékra emelkedett), ám várakozásainkat felidézve – emlékezzünk Ausztria utolérését célzó vágyainkra – jelentős elmaradásban vagyunk. Ezt támasztja alá, hogy az újonnan csatlakozott országok élmezőnyéből a sereghajtók közé csúsztunk le. Sokakat foglalkoztató kérdés, hogy milyen okokra vezethető vissza növekedésünk lassulása. Az okok sokrétűek, s…
-
Az államrendszer szükséges reformjának esélyeit növelheti egy társadalmi konszenzussal megalapozott „közös ihlet” létrejötte ennek a szükségességéről és tartalmáról. A nemzetstratégiai kérdések megfogalmazása és megválaszolása azonban hosszabb távú gondolkodást kíván az áru- és politikai piacon való érdekérvényesítés helyett, beleértve ebbe az önkormányzatokra vonatkozó alapvető szabályok jogállami kialakítását is. A „közös ihlet” kialakítása során az államrendszer reformja tekintetében a kérdés úgy is megfogalmazható, hogy a jövőben a „többségi elvű demokráciát” fel kell-e váltani a „közmegegyezésen alapuló demokrácia” modelljével. A politikai demokrácia többségi modelljének elve gyakorta tetten érhető azokban a döntéshozatali mechanizmusokban, amelyek a „kormányozhatóság”, a „működőképesség” és a „hatékonyság” jelszavára alapozva biztosítják,…
-
2023. június 24-én, az Óbudai Temetőben állami tiszteletadással helyezték örök nyugalomba a mai magyar társadalomtudomány egyik legkiválóbb művelőjét, a 89 éves Tellér Gyulát, aki szeretve tisztelt kollégám és kedves barátom volt. A mellékelt írásban életének és munkásságának néhány olyan, általam ismert stációját, próbatételét és választását szeretném felidézni, amelyek ezt a József Attila-díjas műfordítót Széchenyi-díjas szociológussá és parlamenti képviselővé, fontos nemzeti értékek létrehozójává és hű őrévé tették. A Kossuth díjas műfordítás magyar iskolája „A műfordítás – ’versről írt vers’, azaz igazi hungaricum. Nehéz is a ’mibenlétét’ szellemesen meghatározni, mert maga a kifejezés is csak nálunk honos. Idegen nyelveken nincs is olyan…
-
Ferenc pápa küzdelmei kora kihívásai közepette Alcím: „Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívükben.” (Gaudium et spes 1, II. Vatikáni zsinat) Csalódást kell okoznom, mert nagyon egyszerű dolgokat fogok beszélni. Nem vagyok szakteológus, azaz inkább azt szeretném hangsúlyozni: hívő keresztényként akarok Önöknek néhány fontos dolgot mondani és ha jut rá idő, akkor a hallottakról beszélgetni. Élethelyzet: korunk gyermekei vagyunk, millió információ áraszt el bennünket naponta, hallunk, olvasunk…
-
1. rész: Szükség lenne-e kétkamarás parlamentre? 2020 novemberében Miért ne maradjon üres a felsőházi terem? címmel jelent meg Szegvári Péter alkotmányjogász tanulmánya a Dispután a kétkamarás parlament létjogosultságáról, legitimitásáról, lehetséges szerepéről. A Hegyalja Televízió most induló Közös ihlet műsorának első kerekasztal-beszélgetéséhez éppen ez a tanulmány szolgáltatta a témát, Szükség lenne-e kétkamarás parlamentre? címmel. A Közös ihlet állandó házigazdái: Bódisz Attila műsorvezető Antalóczy Attila volt országgyűlési képviselő, tanár Az első adás vendégei: Szegvári Péter címzetes egyetemi docens, alkotmányjogász Tóth László tanársegéd (Tokaj-Hegyalja Egyetem), doktorandusz A felvétel az alábbi linken érhető el:
-
Kodolányi, a középosztály és a kultúrharc „Olyan fordulóponthoz jutottunk Magyarország,s talán az egész emberiség történetében,hogy döntenünk kell, merre forduljunk. Hogy a helyes irányban haladjunk,elitre van szükség. /… /Igazi forradalmat csak egy kirostált[1] elit tud támasztani.” [2](Kodolányi János) A fentieket mondhatta volna Ady Endre vagy Móricz Zsigmond, Németh László vagy Bibó István, Illyés Gyula vagy Juhász Ferenc, vagy az úgy nevezett magyar középosztály íróinak, gondolkodóinak hosszabb, rövidebb ideig a „népiek” táborában tanyázó, bármely másik képviselője. De Kodolányi János mondhatta ki talán a legtöbb jogon. Ő hordta ki ezeket a gondolatokat a legnehezebben és legmélyebben, ő bűnhődött is meg leginkább ezért. Most hát,…
-
„Nem mese ez, gyermek!” Egy jó mesét ezerféleképpen lehet előadni, és mindig igaz. Sőt, valójában csak így igaz, így járva körbe-körbe a világban. A felvilágosult franciák részeg kocsmatölteléknek tartották Shakespeare-t, a német romantikusok viszont bolondultak érte, és nyakra-főre (-üptre) fordították. De mind a két helyen játszották a darabjait, és a nézők magukra ismertek bennük. Így volt ez Oroszországban is, habár Tolsztojnak nem tetszett. Az angol Charles és Mary Lamb mégis arra áldozták az életüket, hogy Shakespeare 37 darabjából 20-nak az eredeti meséjéről letisztítsák mindazt a maszatot, amit a tudós értelmezők, a zseniális rendezők és az értetlen közönség reájuk hordott. –…
-
Köszönöm azt a megtiszteltetést, hogy ebben a körben is Kopátsy Sándorra emlékezhetek. Ami valószínűleg annak szól, hogy az 1980-as években, 4 esztendőn keresztül, Csillik Péterrel együtt, a szobatársa lehettem a PM Pénzügykutatási Intézetben. Így általában hetente két alkalommal, 2-3 órás kiselőadások, beszélgetések és viták keretében ismerhettem meg a gondolatai formálódását. A többi alkalmat nem számolva, s a kéziratai vitatását is figyelmen kívül hagyva, így is legalább 6-800 óra „kopácsizmus” alapján, s mindössze két szempontból, próbálom meg értékelni Sándor életművét. Kopátsy jelentősége a magyar szellemi életben Kopátsy Sándor az 55. életévétől kezdve, a magyar szellem élet ritka és 35 évig előtérben…
-
A Széphalmi Diétára készülve Antalóczy Attilával nem egyeztettünk előre arról, hogy miként, milyen szempontok szerint fogjunk hozzá a mondandónkhoz. Ez látszik is majd azon, hogy Kollarik István és Asztalos László előadásához, megemlékezéséhez képest én egy kicsit más megközelítést, módszert választottam ahhoz, hogy megidézzem Kopátsy Sándor szellemiségét. Úgy gondoltam, hogy szemezgetek néhány gondolatából, ideidézve őt, s mintha most hallanánk ezeket a Diétán először, hozzáfűznék ezekhez néhány megjegyzést, ami a szemelvények alapján eszembe jutott, s mindenkit erre bíztatok. Lássuk az első idézetet: „A rendszerváltás óta csalódott vagyok. A hatalom, pártállástól függetlenül, latin-amerikai útra kényszerítette az országot. Ennél nagyobb és tragikusabb útvesztésünk ezer-száz…
